Üdv! Újabb Gintama fafiction a Shinsengumival a középpontban. Szeretnék folytatást neki, amelyen megjelennek a Yorozuya tagjai is. :)
Jó olvasást!
Piros szemfedő, rajta két fekete-fehér szemmel és hosszú szempillákkal. Homlokába lógó rövid, világosbarana haj. Tarkóra tett karok, miközben az ajtófélfának dől, és keresztbe tett lábak. Halkan szuszogó, résnyire nyitva hagyott száj. Hijikata utálta, ha Sogot így találja, mikor ellenőrzi, hogy mindenki gyakorolja-e a kardforgatást. Tény, hogy Okita mestere az összes technikának, de akkor sem engedhető meg neki a folytonos lazsálás.
- Sogo, hányszor mondjam, hogy ne aludj, mikor edzés van! Menj, és hajts végre seppukut! - ordibálta le, mikor odaért mellé. A fiú csak komótosan levette a szemfedőjét, letette a fördre, és unott fejjel nézett az Al-Parancsnokára, mintha minden nap ezt hallgatná. Mondjuk lehet benne valami.
- Hijikata-san, nyugodj le, és hajts végre te egy seppukut - válaszol faarccal, mintha nem épp egy újabb okot adott volna arra, hogy ő legyen öngyilkos; visszafeleselt a felettesének. Bár olyan arccal mondta, mint akinek mindennapos az ilyen. Végül is lehetséges. - Mikor pihenek, a szervezetem lenyugszik, ezáltal felkészül a lelkem a következő összecsapásra. Szóval az alvás hasznos, te pedig meg akarod vonni tőlem ezt a felkészülést. Vágd fel a hasad és halj meg, Hijikata-san.
- Mintha neked lenne lelked! Ne mondd ezt mind úgy, hogy közben nekem-nincsen-semmi-dolgom-és-semmi-gondom kifejezést vágsz! - Hijikata kezdte elveszíteni a türelmét. - Nézd, mindenki gyakorol rajtad kívül, és tényleg keményen dolgoznak, hogy erősebbek legyenek. Egy szamurájnak ez a kötelessége. A Shinsengumi pedig csupa ilyen harcosból áll. Jó lenne, ha csatlakoznál hozzájuk - nézett az említettekre. A katonák azt gondolván, hogy az Al-Parancsnok még sokáig veszekedik Sogoval, leheveredtek pihenni az árnyékba, vagy kifeküdtek napozni. Yamazaki kard helyett tollasütőt tartott a kezében, és inkább azt lengette újra és újra, lendületesen és koncentrálva, hogy minden ütés ugyanolyan legyen.
- Ti semmirekellők, azonnal nyomás edzeni! - Mindenki halálravált arccal rezzent meg, mikor meghallották Hijikata dühös hangját. A távolban a madarak zaklatottan csiripelve menekültek az esetleges veszély elől, azt gondolva, valami felrobbant. Bár Hijikata úgy is nézett ki, mint egy bomba, aminek lejárt az ideje és kész elpusztítani mindent maga körül. A katonák egyből felvették a kardjukat, sorokba álltak és engedelmesen gyakorolni kezdtek.
- Na de Al-Parancsnok, én éppen azt csinálom, nem látja, milyen szépen... - mentegetőzött volna Yamizaki a tollasütőjét felmutatva, de az említett egyszerűen hasba rúgta. Nekiesett az ajtónak, ami mellett heverészett Sogo, és fájdalmasan felült, hátát nekidöntve a fának, tenyerét a hasára fogva. Felnézett Hijikatára, aki lángoló szemekkel, az ujját tördelve közeledett felé.
- Yamazakiii! - hangja félelmetesen mély volt, láthatólag épp arra készült, hogy szétdarabolja szegényt, majd kidobja a szemetesbe.
- Sajnálom, nagyon sajnálom! - próbálta bocsánatkéréssel menteni magát, de nem úgy tűnt, mintha érne valamit. Abban a pillamatban valaki elhúzta az ajtót, Yamazaki pedig hátraesett és elterült a padlón. A szobából a Parancsnok lépett ki, kócos hajjal, mint aki most ébredt fel.
- Nyugalom, mindenki! Toshi, mi történt? - szólt vidáman.
- Senki se veszi komolyan az edzést. Sogo alszik, Yamazaki tollasozik, a többiek meg heverésznek.
- Mert Hijikata nem tudja fenntartani a rendet. Kondo-san, szerintem le kéne fokozni, én jobban megfelelnék Al-Parancsnoknak - szólt közbe Sogo.
- Ezt ne mondja az, aki állandóan lustálkodik! - kiabált vissza, de Okitát nem hatotta meg, intett egyet a kezével, miszerint ő megunta a képét, és inkább elmegy valahova. Legszívesebben visszarángatta volna, de inkább hagyta. Neki is elege volt belőle.
- Toshi, gyere ide egy percre, beszélnem kell veled - intett neki Kondo. Sóhajtott, majd letelepedett a Parancsnok elé, maga mellé téve a kardját. - Egyszer azt mondtátok nekem, hogy én vagyok a Shinsengumi lelke. Ha a vezető a lélek, te a szív vagy, amely állandóan dobog, fenntartja az egyensúlyt. Dolgozik és irányítja a többi testrész. Ha mi egy személy lennénk, mindenki egy fontos tag lenne, mert így kerek egész egy ember. Mindannyiunknak van valami feladata, amit el kell végezni. Érted, mindenki számít. És a sejtek különbözőek, mégis mindnek szüksége van pihenésre.
- Értem, Kondo-san. De Sogo...
- Egy kar lenne - vágott közbe. - egy jobb kar, amely mindig készen áll, ha igazán kell, de egyébként lustán lóg le a test mellett. Viszont mindig fog egy kardot, amelyet bár nem úgy tűnik, próbál a lehető legjobban használni. Mert ő is a Shinsengumiért harcol. Nem tudom, valójában mi motiválja, elég rejtélyes gyerek ő, de hidd el, mindent értünk tesz. Nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy itt legyen. Még ha sokszor nem is csinál semmit, csak alszik. - Kondo komolyan nézett Hijikatára, aki csak elgondolkodva bólintott. Nem sokszor hallotta a Parancsnok véleményét róluk.
- Kondo-san, már mondtam párszor, hogy téged a rossz tulajdonságaid tesznek olyan jó emberré. Mindenkiben a jót látod meg, és végtelenül pozitívan gondolkodsz. Mindenki bonyolult a maga módján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése