You and I

Sziasztok! Bár úgy terveztem, hogy a Together című történetnek nem lesz folytatása, mégiscsak elkészült. Eredetileg egyetlen részes lett volna, erre már a harmadiknál tartunk. :D
Jó olvasást!

Fiatalkoromban sosem vágytam a szerelemre. Egyszerűen nem érdekelt. Nem gondolkodtam el ezen az egészen, csak ráfogtam, hogy felesleges. Biztosan nem felelnék meg senkinek. Biztosan sok fájdalommal jár. Biztosan elrontanék valamit. Ezek jártak a fejemben, ha valaki megemlítette. Csak a rossz dolgokra gondoltam. Hisz nem tudtam, hogy rengeteg pozitívummal is jár. Boldog vagy vele, örömet okoz tőle akár egyetlen szó vagy gesztus. Úgy érzed, soha el nem válnátok egymástól. És egy ilyen társ a legjobb a világon. Ezek jutnak eszembe Viktor csókja és szerelmi vallomása után.

Egymásra mosolygunk, megfogja a kezem és a város felé fordulunk. Barcelona lenyűgöző éjjel, fényei pont úgy ragyognak, mint a most született csillagok és a sarki fény. Végül is olyan, mint mi; úgy érezzük, mintha újjászülettünk volna.

- Amazing! - mondom átszellemülten, őszinte csodálattal. Viktor egyetértve bólogat, majd átkarol.

- Épp mint te. Nem is, te sokkal hihetetlenebb vagy, Yuuri. - Belepirulok a bókjába. Akárhogy is, szerintem a leghihetetlenebb ember itt ő. És mindig is ő lesz.

Egymás kezét fogva sétálunk a szállásunk felé. Viktor lelkesen mesél arról, hogy mennyire szereti most a karácsonyt. Azt mondja, régen nem szerette, hogy a szülinapján egyedül kell lennie, ezért az egész karácsonyt a pokolba kívánta. Szegény. Milyen rossz lehetett egy ilyen csodás ünnepet magányosan tölteni. Bár szerinte Makkachin mindent megoldott. Milyen jó, hogy ott van neki az a mindig ugráló szőrmók. Milyen aranyos, hogy mennyire szereti a kutyáját. Hirtelen átkarolom, hogy tudassam vele, most már én is itt vagyok.

- Soha többet nem leszel egyedül. - Persze a szavaim hatására elvörösödök, főleg mikor ő is magához húz, hajtogatva, hogy tudja, és hogy mennyire boldog.

Mikor a szálláshoz érünk, gyorsan lefürdünk mindketten, majd kéri, hogy aludjunk együtt. Próbálom elmagyarázni neki, hogy most nem lehet, majd máskor, de a dadogásomból aligha érthet sok mindent. Csak annyit, hogy ellenkezem, ezért csüggedten vonul be a szobájába. Legalábbis így tette volna, ha nem kapom el a csuklójánál fogva, és húzom magamhoz egy búcsúcsókért. Azt hiszem, ezzel kiengeszteltem. Egyelőre.

Bemegyek a saját szobámba, becsukom az ajtót és fáradtan leülök az ágyra. Elgondolkodok azon, hogy felhívjam-e  Pichitet, hogy elmeséljek neki mindent. Végül elhessegetem a gondolatot. Őt ismerve hajnalig beszélgetnénk, pedig holnapra ki kell aludnunk magunkat. Holnap döntő lesz. Az utolsó versenyem utolsó száma. Azért hiányozni fog ez az egész. Persze korcsolyázni mindig fogok, de a versenyeket is nagyon megszerettem az utóbbi két évben. Az utolsó korcsolyám... Yuuri on Ice The End, jutott eszembe a tavalyi szabadprogramom, amely a karrieremet foglalja össze. Legalábbis látszólag. Igazából az érzéseim változását Viktor hatására. Ezen gondolatokkal nyom el az álom.

Másnap rettenetesen izgulok a verseny előtt. Viktor folyamatosan bíztat, hogy nem lesz semmi baj. Elsőnek lépek jégre és lehunyom a szemem. A témám a boldogság. Mit jelent nekem ez az érzés? Mikor vagyok boldog? Mikor a barátaimmal és a családommal vagyok. Mikor Viktorral vagyok. Mikor... korcsolyázok. Átjár az egésznek a varázsa, mert rájövök: csak táncolnom kell, és ettől vagyok boldog. Az összes erőmet magamhoz veszem, lendületesen forgok, miközben kezemet az éljenző közönség felé nyújtom. Igen, ez határozottan jó érzés. Egyik lábamat hátrébb helyezem, ezzel megállok, másik kezemet pedig feltartom az égbe. Kipirultan és lihegve hallgatom a tapsot, ami átjárja a termet, ami nekem szól. Igen, azt hiszem ez is hiányozni fog. Letérdelek és könnyes szemmel felkiáltok. Az aréna cseng, én pedig a szemem elé teszem a kezeim. Milyen jó vég volt. Milyen boldog vég volt.

Viktor lelkesen tapsol a pálya szélén. Odasuhanok hozzá, kilépek a jégről, látom, hogy könnyes a szeme és büszkén mosolyog. Átkarol, én pedig elérzékenyülve simulok az ölelésébe.

- Yuuri, csodálatos voltál, annyira, mint senki más még soha. Büszke vagyok rád.

- Köszönöm, Viktor. Ez csakis a te érdemed. Csakis miattad tudtam ezt elérni. Nagyon köszönöm. - Elhajolok és egy puszit nyomok az arcára. - Sok szerencsét!

Mikor Viktor a jégre lép, számomra csak ő létezik az egész világon. Egyedül csak ő és én. Elfelejtem, hogy épp most döntöttem meg a saját rekordomat. Elfelejtem, hogy tulajdonképlen hol is vagyok. Csak őt látom, a lenyűgöző szépséget, amely egyre csak hívogat. Megyek én, rohanok. És ez az ember, ez a csoda az, akit én szeretek. Teljes szívemből. A számhoz emelem az aranygyűrűt és csókot lehelek rá. Viktor, most vagy a legjobb. Neked is ez az utolsó versenyed. Az utolsó korcsolyád. De nem is olyan, mintha jégen lennél, inkább mintha szárnyakat növesztettél volna és az égben táncolnál, mint egy angyal, aki fénylik, mindenki szemében csillogást kelt, majd továbbsuhan.


A dobogón állok, nyakamban egy ezüstösen ragyogó éremmel, kezemben vörös csokorral. Mellettem Viktor áll büszkén-boldogan, és átszellemülten nézi a közönséget. Megdöntötte a világrekordot és aranyérmet nyert. Yurio a másik oldalán dühöng, amiért idén csak a harmadik lett. Mérges fejjel néz fel Viktorra és megesküszik, hogy jövőre sokkal jobb lesz. Az emberek őrjöngenek, tapsolnak és ünnepelnek. Lelépünk a jégre és Viktor felé fordulok.

- Gratulálok - mosolygok rá. - Megérdemelted. Lenyűgöző voltál.

- Köszönöm szépen. Én is gratulálok. Jól érezted magad, Yuuri? Milyen volt az utolsó alkalmad itt?

- Viktor én... azt szeretném mondani, hogy nincs-e kedved még egyszer korcsolyázni velem egy duót? Arra gondoltam, hogy a tavalyi Yuuri on Ice szabadprogramomat átalakíthatnánk páros korcsolyává. És akkor az lenne az utolsó alkalmunk. Szerinted?  - Picit féltem a választól, de látva most az arcát elszáll minden aggodalmam.

- Nagyon boldog lennék! Csodás ötlet! - kiáltja vidáman. Leejtem a virágcsokromat, mely a jégen landol. Közelebb siklok Viktorhoz, lehunyom a szemem és megcsókolom. Puhán csókol vissza, majd lassan elengedem. Egymásnak döntjük a homlokunkat, kezem megtalálja az övét. A közönség újra éljenzeni kezd. A szívem mindjárt kiugrik. Még semminek sincs vége. Most kezdődik egy csomó dolog. Most kezdődik igazán a Viktorral való életem. Nagyon szerencsés vagyok... És nagyon boldog.