Érzések

Sziasztok! A történet a 10.részben játszódik Pichit és Yuuri főszereplésével. Pichitet szintén nagyon szeretem, főleg a barátságukat Yuurival.
Jó olvasást!

Pichit hihetetlenül örült Viktor és Yuuri eljegyzésének. Amikor az étteremben meglátta a gyűrűiket, egyből leesett neki, hogy ők ketten bizony össze fognak házasodni. Yuuri neki két hónappal ezelőtt vallotta be, hogy szereti Viktort. Pichit egyből mondogatni kezdte neki, hogy beszéljen vele. De Yuuri csak zavarba jött és tiltakozott.
Pichit nem értette a barátját. Ha ő szerelmes valakibe, mindent megtesz, hogy a közelébe férkőzzön. És ha adódik egy alkalom, akkor bevallja az érzéseit. Ellenben Yuuri egész nap Viktor közelében van, de  mégsem lép semmit. Pichit emlékszik arra, mennyire örült, mikor Viktor lépett Yuuri felé, amikor megcsókolta őt egy versenyen. És a japán barátja utána sem tett semmit. Pichit dühös volt egy kicsit Yuurira, amiért ennyire bátortalan. Viktort pedig sajnálta; biztosan azt hitte, hogy Yuuri nem érez iránta semmit. Pichit átérezte a fájdalmát, hisz sok reménytelen szerelme volt.

Ugyanakkor a thai fiú büszke volt a legjobb barátjára. Tökéletes pár, gondolta. Mindeketten nagyon boldogok a másikkal. Vajon lehetek a tanú? Yuuri biztosan nem mondana nemet. Az első és utolsó párja az életben, nagyon szerencsés. Áldom a sorsot, hogy így egymásra találtak.

Mert Pichit mindig is hitt a sorsban. Úgy érezte, az is a sors műve, hogy találkozott Yuurival. Egészen véletlenül lettek szobatársak Detroitban.

Pichit agyán mindezek egy másodperc töredéke allatt futottak át, mikor meglátta a gyűrűket. Azonnal kirúgta maga alól a széket, és az asztalra csapott.

- Gratulálok a házzasságotokhoz! - kiáltotta vigyorogva. Yuuri próbált mondani valamit, de ő nem hagyta.

- Emberek! A barátom megházasodott! - fordult oda az étterem vendégeihez. Mindenki tapsolt, valaki meglepődve, valaki mosolyogva. Pichit ragyogott a boldogságtól és a büszkeségtől. Azonban Yuuri tiltakozni kezdett. Pichit nem értette. A barátja valami olyasmit hadart, hogy köszönésképpen vette a gyűrűt. Minden olyan gyorsan történt. Aztán azon kapta magát, hogy mindannyian elindultak a szállodáik felé. Össze volt zavarodva. Most akkor mi van? Yuuriék most összeházasodnak, vagy sem? Pichit elköszönt a többiektől és a szállodája felé vette az irányt. Nem érdekelték Barcelona lenyűgöző fényei és karácsonyi hangulata, minél hamarabb a hotelhez akart jutni. Azonnal fel fogja hívni Yuurit és kikérdezi erről az egészről. Neki úgy is elmond mindent. Vagy mégsem? Pichitben kétségek ébredtek, hogy Yuuri elhallgat előtte valamit. Valami fontosat.

Amint a szállodájához ért, lerúgta az előszobában a cipőjét, kivette a zsebéből a telefont és kiült a teraszra. A temger hullámainak lágy hangja ütötte meg a fülét, de ez nem tudta lenyugtatni. Addig nem, amíg ki nem deríti az igazat.

- Halló, Pichit? - szólt bele Yuuri pár csörgés után.

- Yuuri, hol vagy most?

- A szálláson, a szobában. Viktor elment fürödni, én pedig lepihentem. - Szuper, akkor egyedül van, gondolta Pichit.

- Figyelj! Mi volt az az előbb? Az étteremben. - Hallatszódott, ahogy Yuuri hosszasan kifújja a levegőt.

- A házzassággal kapcsolatban csak viccelt. Te pedig félreértetted. A gyűrűket tényleg csak köszönetképpen vettem neki. Mert egész évben mellettem volt, és...

- A fenébe is Yuuri, ha tényleg csak ennyi lenne, nem remegne így a hangod! Mióta titkolózol előttem?! Mikor lettem olyan barát, akiben nem bízhatsz meg?! - vágott kiabálva közbe, mert nem bírta tovább magában tartani. Összeszorította az öklét. - Ha nem akarod elmondani, akkor lerakom. Bocs, hogy zavartalak. Nem akartam kiabálni. Szia.

- Ne! Sajnálom! Várj, elmagyarázom, csak ne haragudj.

- Nem haragszom. Szégyenlem magam, mert úgy tűnik, rossz barát vagyok.

- Dehogyis. Bocsáss meg, én vagyok az a kis beszari, aki nem meri kimondani az érzéseit. Félek elárulni bármit, ami az érzéseimmel kapcsolatos. De Viktor más. Ő nyíltam kimondja, hogy mit gondol rólam. Ahogy te is. Persze, tagadhatom az iránta érzett vonzalmamat, meg is teszem, de nem könnyít a dolgomon. Bár sokszor érzem úgy, hogy tudja. Mindennel tisztában van. Én is tudok róla sokmindent, de azt nem, hogy ő is úgy szeret-e engem, mint én őt. Bár úgy döntöttem, nem is foglalkozok ezzel a kérdéssel. Inkább élveztem a közelségét, az együtt töltött hónapokat. De itt van az év vége, és az utolsó verseny. Én visszavonulok, ő pedig gondolom visszatér a versenyzéshez. El fogunk válni és minden úgy lesz mint előtte, nem? Ezt még ma el akarom neki mondani. Félek a reakciójától is, de attól még jobban, hogy soha többet ne találkozzunk. És még azt se mondtam el neki, hogy szeretem. Én... én nem tudom, mit tegyek.

- Yuuri, nyugi. - Pichit egészen meglepődött. Azt gondolta, már legalább járnak. És azt sem tudta, hogy Yuuri ezen gyötri magát.

- Nem lesz semmi baj, ne félj. Vele töltöttél egy egész évet, biztos hogy nem fog csak úgy elhagyni. Szeret veled lenni. Szeret téged.

- Így gondolod?

- Biztos vagyok benne. Yuuri, tudod, hogy én soha nem tévedhetek!

- Miért nem?

- Mert Pichit vagyok! - mondta, mintha ez mindent megmagyarázna. - És mert én nem aggódok túl mindent. Mondd el neki, hogy vissza fogsz vonulni, ha így döntöttél. El fogja fogadni. És majd egyszer, amikor összegyűjtöd a bátorságod és lesz rá alkalmad, valld be neki az érzéseid. Tudod, az Erosszal - mosolygott a szó említésére, mert mindig nagyon büszke Yuuri ezen előadására. Mert ez a barátja új, még neki is ismeretlen oldala volt. És ezt az oldalát is Viktor hozta ki belőle.

- Értem, nagyon köszönöm! Önbizalmat adtál nekem, jobb barát nem is lehetnél!

- Ennek nagyon örülök. Tudod, hogy bármikor segítek, ha tudok.

- Akkor biztos nem haragszol? - kérdezte óvatosan Yuuri.

- Minek kéne? Imádlak, tudod. Szurkolok neked! Remélem lesmárol meg minden, csakhogy ő is észhez térítsen.

- Pichit! - kiáltott elpirulva, de barátja kuncogva letette a telefont. Yuuri nyelt egyet és bólintott. Elhatározta magát, hogy meg fogja csinálni, nem ilyed meg. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Viktor lépett ki rajta már megtörülközve, egy köntösben. És persze mit sem sejtve az előző telefonhívásból.

- Ó, Viktor. Pont jókor, mondani szeretnék neked vamit.


A beszélgetés rosszabb volt, mint amire Yuuri számított. Mert arra nem gondoltak, hogy Viktor nem olyan típus, aki elfogadja az ilyen kijelentéseket. Végül úgy döntöttek, majd holnap a verseny után megbeszélnek mindent. Aznap este egyikőjük sem tudott aludni, hiába kellett volna kipihenten ébredniük másnap.