My love 2

Üdv! A cím ne tévesszen meg senkit, ez a fanfic nem a My love folytatása. Hanem ugyanaz a jelenet, csak ezúttal Yuuri szemszögéből.
Jó olvasást!

A zene elhal, én pedig Viktor felé nyújtom a kezem. Az ember felé, akinek ez a dal, az én szerelmem szól. Csak áll, lehajtott fejjel, kezébe temetett arccal. Most mi van? Sír? Mérges? Melyik? Futni kezd, de az arcát még mindig nem látom, ezüstös tincsei belelógnak és eltakarják.

- Viktor, jó voltam, igaz? - Szeretném, ha megdícsér, ha büszke rám, hiszen neki korcsolyáztam. Mert amikor a Yuuri on Ice szabadprogramomat táncolom, az egész lényem csak rá koncentrál, a szerelemre, amit iránta érzek. Azt hiszem beleszerettem. Fene tudja miért, de így lett és én nem is tiltakozok az érzés ellen. Hisz csodás. Neki adom a táncom, a szerelmem, de még az életemet is, ha kéri.

Végre megáll. Rámmosolyog, ami melegséggel tölti meg a szívemet. Épp meg akarom ölelni, de aztán... minden olyan gyorsan történik. Nem is tudom pontosan miért, talán a kérdésemre válaszolva bólint egyet, majd egyszer csak elém ugrik, körémfonja a kezeit, lehunyja gyönyörű égszínkék szemeit. Fel se fogom, mi történik, de az ajkát az enyémhez préseli. A jégre zuhanunk. Viktor óvóan megtart, hogy ne fájjon annyira az esés. Pislogok kettőt, hogy elhiggyem, ez nem álom. Viktor Nikiforov, a legnagyobb példaképem, akit a világon a legjobban szeretek, és akibe a szívverésem mérhetetlen sebessége szerint halálosan belezúgtam, megcsókolt! El sem tudja képzelni, mennyire hihetetlenül boldoggá tesz. Nem is gondolná, milyen régen el akarom neki mondani az érzéseket, amik fel akarják robbantani a szívem.

Felemeli a fejét és a szemembe néz. Huh? Mit akar mondani most, ezzel a tekintettel? Meg fogok halni, ha most bevall mindent.

- Csak ezt tudtam kitalálni, amivel jobban meglephettelek, mint te engem - szól mosolyogva kedves hangon. Már a könnyeimet tartom vissza. Ez felért ezer vallomással. Ég a szívem, olyan forrón, mint még soha, hisz Viktor lobbantotta lángra. Soha nem fog tudni kialudni.

- Igen? - mosolygok vissza rá. Annyira boldog vagyok, hogy itt van nekem. Olyan hihetetlen, hogy sokszor félek, hogy felébredek egy Viktor nélküli helyen és rájövök, hogy ez tényleg csak egy álom. Abba belehalnék. De ez nem történhet meg, lehetetlen. Hisz szeretem.