Sziasztok! Hazajöttem Olaszországból, és a legjobb élményem kapcsán hoztam egy történetet. Utolsó előtti nap ugyanis elmentünk Velencébe, ami fantasztikus volt! ^^ Ez egy újabb Yuuri!! on Ice fanfiction (ami elég régen volt már), melyben elviszem Viktort és Yuurit a csodálatos vizek városába. Ebben a részben még ugyan nem értek oda, de a folytatásban már meg fognak érkezni. :)
Jó olvasást!
Yuurinak feltűnt, hogy Viktor nem csak a jeget szereti, hanem a vizet is. Örömmel ugrott bele bármelyik fürdőbe, melyet meglátogattak, bár egyértelműen Yuuriék onsenje volt a kedvence. A hátára feküdt, lábait kinyújtotta, kezeit széttárta tenyerét felfele tartva. Fejét hátrahajtotta, és lehunyta a szemét. Lebegett a vízen, mely simogatta az arcát és a haját. Összeolvadt vele, a része lett, mintha maga is csak a csillogó felszíne lett volna, kinek semmi gondja sincs a világon, minden tökéletes, hisz ő maga is tökéletes. Viktor így írta le a gondolatait egyszer Yuurinak, mikor kiléptek egy fürdő ajtaján. Így tette hibátlanná a víz a világot körülötte, nyugodtságot árasztva. Úgy hívta; Life and Love.
A víz pár pillanat alatt kitisztítja az életed és a szíved.
A tengerért mindketten odavoltak. Már hallgatni a hullámok csobogását és a sirályok hangját is egy zene volt, melyre koreográfiát lehetett volna írni, hogy aztán a jégen előidézzük a csodás dallamot, melynek nincs párja.
Belecsobbanni mindezen élvezetbe még jobb volt, mint csupán hallgatni. A tenger sós vize hűsítő és kellemes, mikor a habok közé ugrassz nem tudva, mi vár rád, csak azt, hogy annak a kezének a melegét érzed közben, akit szeretsz.
Amit a legeslegjobban szerettek, az a hajókázás volt. Bár Viktor rendszeresen panaszkodott, hogy néha ki se lehet mozdulni a forróságtól, egy hajóútra Yuurival bármikor szívesen elment. Fejére helyezte a kedvenc szalmakalapját, amit még párja vett neki, és egy szív alakú mosollyal már útra készen is volt. Imádta a haját borzoló szelet, ahogy haladt a hajóval együtt, mely habokat verve maga után fölényesen átvette a vízfelszín felett az uralmat. Yuuri azt mondta, azt az érzést kelti mindez benne, mint amikor a jégen siklik ugyanígy, szemét félig lehunyva és érezve azt, ahogy a jég messzire viszi a gondolatin túlra. Oda, ahol nem számít semmi más, csak az, amit szeretsz. Szerette ezt az érzést.
Viktor felvetette, hogy nyáron utazzanak el Olaszországba, és egy nap látogassanak el Velencébe is. Yuurinak nagyon tetszett az ötlet, Velence, a vizek városa. El is képzelte a romantikus gondolázást Viktorral, és álmodozva kezdett el pakolni, míg párja fel nem kapta egy váratlan pillanatban az ölébe, és Yuuri tiltakozásán nevetve kérdezte meg, hogy min gondolkodott ennyire. Az este egymást átölelve aludtak el, mellettük pedig két telepakolt bőrönd várta a reggeli indulást.
A repülőút hosszú volt, beszélgetéssel ütötték el az időt. Előttük egy olasz család ült, és Viktor lelkesen leszólította őket. Szerencsére a két szülő tudott angolul, így elbeszélgettek a család hazájáról. Állításuk szerint Olaszország nagyon sokszínű, de pár helyet mindenképp érdemes meglátogatni. Ebben benne volt természetesen Velence - ahogy az olaszok hívták, Venezia - is. Az anyanyelvükről is kérdeztek, mint kiderült dallamos és jól hangzó nyelv. Leszállás után úgy köszöntek el tőlük, hogy arrivederci, a kislányuk kezét a magasba emelve vigyorogva integetett, a szülei pedig mosolyogva megjegyezték, hogy milyen aranyos kis fiatal pár. Mert persze Viktor nem tartotta előttük sem titokban a kapcsolatukat. Büszke volt, ha Yuuri mellette volt, és határtalanul boldog.
A szállás a tengerparton volt, takaros kis világosbarna apartman, kettejüknek pont megfelelő. Mikor Yuuri belépett, enyhe virágillat csapta meg, mely kellemes volt és hangulatos. Két kisebb szoba nyílt a konyhából és az ebédlőből, a fürdő pedig az előszoba mellett volt. Yuuri benézett mindegyikbe, majd kiment Viktorhoz, aki a meleg ellen védekezve egy esernyőt tartott a feje fölött, miközben a bőröndjét húzta, amely nagyobb volt a kelleténél, ugyanis az orosz mindent bepakolt, amit csak talált. Mikor Yuuri rákérdezett, minek ennyi cucc, mikor csak pár napra mennek, annyit válaszolt, hogy sosem lehet tudni, mire lesz szükségük. Párja csak mosolygott. Általában ő aggódik túl mindent, de ilyenkor Viktor válik az elővigyázatosabbá. A Hasetsuba is milliónyi dobozzal állított be, melyek alig fértek el a szobájában.
- Viktor, az a helyzet, hogy két szoba van, és mindkettőben egy-egy egyszemélyes ágy - jelentette ki komoly fejjel, mire a másik elsápadt, és eldöntötte, hogy nem érdekli, akkor a földön alszik Yuuri ágya mellett. A japánból kitört a nevetés, ami miatt kapott egy nagyon édes sértődött pofát, melyet muszáj volt kiengesztelnie. Egy puszit nyomott a szájára, és megnyugtatta, hogy az egyik ágy kihúzhatós. Így azon szenderedtek el mindketten, várva a holnapi utat, mely mindkettőjük álmában csodálatosan festett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése