Üdv!
Fogadjátok hát a legelső fanfictiomat, amely a Yuri!! on Ice című animéhez kapcsolódik. A jelenet a 7. részben játszódik, szóval ha azt esetleg még nem látta valaki, annak spoilert tartalmazhat. Lehet, hogy írok még egy olyan ficit is, amiben ugyanezt írom le, csak Yuri szemszögéből.
Jó olvasást! :)
A zene elhal. Yuri, az én Yurim (nem tudom mennyire tehetem rá a birtoklási jelzőt, de én már a magaménak tartom) kinyújtja felém a kezét. Istenem, gondolom fogalmad sincs, hogy mennyire boldog vagyok. "Nem kell semmit sem mondanod, csak nálam is jobban bízz a győzelmemben". Már értem. Nem kell mondanom semmit, csak bíznom benne. Mert szeretem.
Lehajtom a fejem, a kezemmel eltakarom az arcom. Próbálom visszatartanom a könnyeimet. Futni kezdek, látom, hogy Yuri is száguldani kezd felém. Annyira megleptél, mint én még soha senkit. Vajon hogyan tudnám visszaadni? Nem vallhatok be mindent most, hisz az én ártatlan Yurimnak ez túl sok lenne. Nem beszélve arról, hogy az egész világ felborulna. "Nem kell semmit sem mondanod..." Így van, nem is fogok.
-Viktor, jó voltam, igaz?-kiáltja felém mosolyogva.
Jaj Yuri, hát milyen kérdés ez? Hát persze hogy jó voltál, tökéletes. A szívem erősen lüktetett, féltem, hogy kiugrik a helyéről és elkapja a szerelmet, ami a korcsolyádból áradt, hogy aztán a magáévá tegye. Csodálatos voltál. Megállok előtte és bólintok egyet. Nem mondok semmit, de ezzel válaszoltam is a kérdésre.
Elrugaszkodok, és... csakis Yuri kikerekedett szemeit és vörös arcát látom magam előtt. Lehunyom a szemem és egy apró csókot lehelek a szájára. Mielőtt a jégre érkezünk, magamhoz szorítom, hogy megvédjem az esés fájdalmától. Majd átölelem. Szeretlek. De akkor sem mondhatom ki. Viszont biztos vagyok benne, hogy tudod. Tudom, látom, érzem. Fölé hajolok és rámosolygok.
-Csak ezt tudtam kitalálni, amivel jobban meglephettelek, mint te engem.- Hagyatkozom arra, hogy oda vagyok a meglepetésekért. Így a legjobb.
-Igen?-mosolyodik el ő is. Tele vagyok boldogsággal, ahogy a szeretetteljes szemeivel néz rám. Köszönöm ezt a kincset, hogy velem lehet, mert már ennyi is elég nekem. Hisz szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése