A Gintama Be forever Yorozuya - The Movie Final Chapter című film inspirálta versem. (Soha nem írok verseket, szóval ha béna lett, nézzétek el nekem.) Ez az anime hatalmas hatással volt rám, és rengeteg élményt adott nekem. Mindig furcsának találtam azt, ha az ember egy filmből vagy sorozatból tanul, de el kell ismernem, a Gintama nagyon sok mindent tanított nekem. A lelkemben élő Touya-tavas fakard talán nem ébredt fel, de tudom, milyen egyszerre a pillanatért élni, és közben várni arra és azokra, akikért érdemes. Az alkalmi munkásság annyit jelent, hogy segítesz másokon, megismersz másokat, hogy aztán velük karöltve éled az életed, kezedben egy frissítő epres tejjel, mosollyal az arcodon.
Hamarosan érkezik egy újabb Miraculous fanfiction, és a még sok más. Jó ólvasást! :)
Hogy mit jelent nekünk a Yorozuya?
Gin-san, Shinpachi és Kagura,
Egy egyszerű fatábla alatt élve
Mindent elfogadunk, bármire készen,
És ha ez az idióta itt is hagy minket,
Hátat fordít és csak int egyet,
Mi minduntalan csak követjük,
Hogy újra és újra visszahozzuk
Azt a hatalmas idiótát.
Hisz ki másnak jutna eszébe a Yorozuya,
Ki mindent elvállal, de semmire se futja,
Hogy agyonüt egy parféért másokat
Elgázol egy lányt, ami bár nem ért sokat,
Csak annak az idiótának,
Az egyetlen és egyedüli Shiroyashának.
Mi hárman, Sadaharuval karöltve
Várjuk őt, hogy az ajtón egyszer csak beesen,
És lerúgja a csizmáját, mint rég,
Mi meg ráhúzzuk a takarót, mert hideg, mint a jég.
Majd másnap ránk mosolyog,
Lehunyja a szemét és csak annyit mond:
Asszem kidobom a taccsot itt és most.
Akárhogy is legyen, mi mindig várunk rá,
Tudjuk, egyszer eljön, nem kételkedünk már,
És Edo utcáin négyen kelünk át
Felébresztve a még mindig élő Yorozuyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése