Véleményeket, kritikát szívesen fogadok. Jó olvasást!
Kedves Blue!
Mostanában, miközben oreót rágcsálva visszaolvasom az üzeneteidet, eltöprengek, hogy vajon valóban olyan gyönyörű kékek a szemeid, mint ahogy elképzeltem. Mert bevallom, szoktam képzelődni rólad. Elképzelem, hogy elveszel a tekintetemben, az illatod kissé hasonlít a szegfűre, lassan közelebb hajolsz hozzám, az orrunk összeér és érzem a leheleted... a folytatást kérlek képzeld el te magad. És ne kérdezd, Blue, hogy én hogy képzelem el a végét (vagy pont hogy az elejét) ennek, mert tudom, hogy tudod.
Szóval a szemeid... (Megengednéd nekem egy percre, hogy nyálasabb és romantikusabb legyek, mint eddigi életemben valaha? Igen, én is tudok ilyen lenni, és elnézést kérek, ha túlságosan csöpögős lesz. Szóval készülj fel megbocsájtani nekem. Előre is hálásan köszönöm. Szóval...) Olyanok lehetnek, mint a tenger, mely mindig ragyog a felszínét érő napsugaraktól. Szinte érzem, hogy megfürödnék a vizében. De van egy olyan érzésem, hogy ha egyszer belecsobbannék, örökre elvesznék benne. Elnyelne valami erős vízáramlat, én pedig úsznék az árral, mert nem akarok elnézni, érezni akarom a te tekinteted melegét. Látni, ahogy én tükröződök vissza benne. Olyanok, mint a kék égbolt, melyre öröm felnézni, mely a végtelenségig terül el fölöttünk. Legszívesebben fognék egy hőlégballont, és felszállnék felé, hogy közelebbről láthassam, hogy egyenesen belemosolyoghassak. Gyönyörű. Szerinted ha ez megtörténne, akkor feltűnne az a bizonyos szivárvány az égen? Egy semmiből induló boltív, mely a végtelenségbe tart. Talán épp a mi végtelenünkbe.
Valamiért úgy érzem, neked lehet a legszebb árnyalatú szemed a világon. Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne. Talán az lehet az oka, hogy nagyon jó embernek tartalak. Tisztának, őszintének, kedvesnek. Azt szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. Ezek alapján a tiéd visszatükrözheti azt a sok jó dolgot, ami benned van. Szinte teljesen biztos, hogy hosszasan bámulnám, ha találkozna a tekintetünk, ezzel végtelenül gáz szituációba keverném magam. De nem érdekelne - vagy csak jóval utána. Biztosan elvarázsolnál, még anélkül is, hogy felismernélek: Te vagy az.
Szóval áruld el, milyen színű a szemed? Ennyi über-romantikus monológ után igazán elárulhatnád. Nem foglak erről felismerni, ne aggódj (bár nem titkolom, az iskola folyosólyan végigsétálva rengeteg srác szemébe belenézek, keresve az olyan "blue-s" szemeket, akármilyen is az). Talán olyan kékeszöldes, vagy színtiszta kék. Esetleg olyan szürkés, mint... valakinek, akit ismerek. Holdszürke.
Szeretettel, Jacques
*
Kedves Jacques!
A szemem színe barna, de semmi baj, jót mulattam a találgatásaidon. Nem igazán tartom különlegesnek, de köszönöm, amiket mondtál - még ha nem is talált célba.
A szivárvány vége a mi végtelenünkben van? Mi van, ha nekünk nincs külön végtelenünk? Én inkább így képzelem el: minden embernek egy közös végtelenje van, amely maga a határtalanság. És talán ebben a közös világban, a távoli jövőben egy napon a homoszexualitás, mint fogalom és mint jelenség, teljesen elfogadott lesz. Megszűnik a coming out, a megkülönböztetés és a homofóbia. Az egész teljesen természetessé válik. És akkor az emberek, akik mind mások a maguk módján, békében meglesznek egymás mellett. Akár a szivárvány színei. Egy olyané, ami talán nem nálunk ér véget, hanem velünk kezdődik. Kíváncsi vagyok erre a világra, Jacques, hogy vajon eljön-e valaha, és hogy tudnánk benne élni.
Én is ismerek valakit, akinek holdszürke szeme van. Szerintem egyszerűen varázslatos. Ha belenézek, szinte mosolyog, emlékeztet a csendes éjszakákon ragyogó holdra (ha már egyszer te is művészi voltál, akkor engedd meg nekem is. Ja, és megbocsájtom neked. Sőt. Bevallom, tetszett). Néha elképzelek neked is egy hasonló tekinteted. Néha elképzellek, ahogy a te szemeid mosolyognak rám. És néha csodálkozom, hogy hogy lehet már megint annyi bátorságom, hogy ezt elküldjem neked.
Szeretettel, Blue
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése